Nagyszerűre sikerült a római kirándulás, minden örök és - utólag - érdekesnek tartható "élménnyel" együtt, ezt bátran elmondhatjuk most, itthon...
A bécsi Hauptbanhofon szépen megtaláltuk a 8-as vágányt, elhelyezkedtünk a magánvagonunkban, majd szépen lefeküdtünk aludni. Éjjel fél egykor hatalmas fékezéssel megállt a vonat: Izsák véletlenül meghúzta a vészféket, azt hitte, a sötétítő lehúzóját rángatja :) :) :) Nagyon izgultunk a hatalmas büntetéstől, de sikerült megúsznunk egy dorgálással.
Másnap a Terminin már várt bennünket Gergely Izabella, indultunk Rebibbia megállóra, a szállásunkra a szaleziánusokhoz. A puritán szállás szép tiszta volt, végtelenül kedvesek voltak velünk, csak elfelejtették bekapcsolni a melegvízellátó bojlert :) Ja, és Csilla tanító néninek megmozdult a padlója, vagyis a gekkója...merthogy egy gekkó lakott velük :) Aznap megnéztük a Colosseumot, bekaptunk egy pizzát, majd megtekintettük a Szent Pál székesegyházat, este pedig a Fontana di Trevit. Eszméletlenül sok ember volt mindenütt, nagyon-nagyon oda kellett figyelnünk egymásra. 11 km.
Csütörtökön Vatikán: reggel csak egy órácskát sorakoztunk a Szent Péter téren, hogy bejussunk a Szent Péter bazilikába, ahol a csoport kettévált: az egyik fele felment a kupolába (másfél órás lépcsőzés!), a másik fele alaposan megnézte a bazilikát. Innen irány a Vatikáni Múzeum labirintusa: a csodálatos termek között a Sixtus-kápolna. 10 km.
Pénteken az Angyalvár, az Angyalok hídja, egy kis dolce vita és ebéd a Piazza Navona téren, majd a Pantheon, végül "kis" gyaloglással a Spanyol-lépcső. Innen már Lilla repült haza, Iza vonatozott haza, mi pedig a csomagokkal a Terminire. 12 km.
Csak a vonat nem indult. Előbb 20, majd 60, 90, 110 perces késést jeleztek. Miután azonban a diákjaink felrobbantották a vonatozó Kanizsával az olasz youtube-ot, az igazgató néni és Mónika néni pedig minden hatóság idegeit, mégicsak lett vonat! Ennek legalább annyira örültek az olaszok, a személyzet és mi is, hogy mindenkit imádva szálltunk fel: irány haza! Segítettünk a személyzetnek kiosztani a párnát, a vizet, Nóra és Hedvig tanító néniéket áthelyeztük egy hegymászó helyére, Adélnak pedig csókokat dobáltak az olasz katonák...
Reggelire lett forró csoki, és az olasz vasúttól külön csokicsomag elnézésképpen...
Már csak a két balesetet kellett kikerülni Pozsonyban, és vééégre hazaértünk. Dolce vita ide-oda, mindenütt jó, de legjobb otthon...
Hálás köszönet minden egyes kollégának a rengeteg odafigyelésért, András atyának a vezetésért, Gergely Izabellának a rengeteg segítségért, Ági mamának, Mónika, Jolika és Karin néninek a felügyeletért...a gyerekeknek a csodálatos magaviseletért...ennek a hatvan embernek az élete részévé vált Róma. Vivat Termini!