Tisztelt Szülők!
Nem emlékszünk a második világháború óta olyan helyzetre, amikor az iskolákat bezárták volna. Igaz, ma a tanítás nem szünetel, de a koronavírus miatti intézkedésekre nem készültünk fel: sem mi, pedagógusok, sem Önök, a szülők, nem beszélve a gyerekeinkről.
Minden tudásunkat bevetve, rengeteg ötlettel, de realitásérzékkel igyekeztünk megszervezni az online oktatást. A kezdetektől világosan láttuk, hogy ez egy különleges helyzet, ezért rögtön új órarenddel indítottunk, napi három órával, a fő tantárgyakra helyezve a hangsúlyt. A tananyagot azonnal differenciáltuk, attól függően, rendelkeznek-e megfelelő eszközzel és internethozzáféréssel a tanulók. Az alapplatform az edupage volt, hiszen mindenki rendelkezett belépési kóddal, biztonságos az adatvédelem szempontjából. Mivel fel sem merült bennünk, hogy ez a helyzet sokáig tart, csak az ismétlésre fókuszáltunk.
Most már tudjuk, talán így kell befejezni a tanévet (bár én reménykedem a júniusi, biztonságos nyitásban), ezért módosítanunk kellett húsvéttól az online tanítási követelményeken: mivel ÚJ tananyagot veszünk, a napi három tanítási óra maradt, csak a VÚDPAP (Gyermekpszichológiai Kutatóintézet) tanácsára az első két osztályban csökkentettük két tanítási órára a napi órakeretet. Igyekszünk olyan alapos, különféle típusú online feladatokat adni, különféle platformokon, de az alap edupage-re kötődve, amely önálló feladatmegoldásra ösztönzi a tanulóinkat. Nem rohanunk sehova, minden pedagógus alaposan átgondolta, mennyi időt szánjon egy-ey új témára, tananyagra, amely a valós tanításban lehet, hogy 1-2 óra lett volna, az online térben 4-6 óra is lehet. Ezért kigyomláltuk a tantervet, csak a fő témaköröket hagytuk meg, ami elmarad, azt átcsúsztatjuk a következő tanév elejére. Csak két szint maradt, a piros az eszközzel és internettel nem rendelkezők számára (ezt három családnak a városi rendőrség viszi ki hetente), a zöld az internettel és legalább okostelefonnal rendelkezőek számára.
Senkinek sem könnyű az online tanítás: a pedagógusoknak olyan tanítást kellett végezniük, elsajátítaniuk gyorsan, megtanulniuk, amit eddig sosem tettek. Hiszem és látom: profin végzik a munkájukat, a tananyagkészítéstől az online oktatásig mindent megtanultak, hogy a lehető leghatékonyabbak legyenek. A saját eszközeiket, saját internetüket használják a munkára, rengeteget készülnek (hiszik, nem hiszik, egy tananyag elkészítése 2-3 órát is igénybe vesz, ugyanennyi a napi javítás, ellenőrzés), miközben nekik is van saját családjuk, ugyanúgy főzniük, bevásárolniuk, mosniuk, fertőtlenítenük, 2-3-4 gyermekükkel foglalkozniuk, tanulniuk kell, mint másoknak. Mégsem vett ki egyikük sem gyermekgondozási szabadságot, valamennyien érzik a felelősség súlyát, ami a vállukat nyomja, és mindent megtesznek a tanulás gördülékeny folytatásáért.
A szülők belezökkentek egy nagyon stresszel telített helyzetbe, idegeskedtek a munkájuk megtartása miatt, szintén meg kellett tanulniuk a platformok használatát, amelyet gyermekeik használnak, segíteniük kellett a tanulásban, miközben lehet, hogy műszakokban dolgoztak felelősségteljes munkahelyeken, és csak este értek haza, a kezdeti "szünidő" hangulat helyett meg kellett tanulniuk napirendet készíteni, beosztani gyermekük és a család napjait.
Az első visszajelzések nagyon eltérőek voltak, ugyanarról a feladatról valaki azt mondta, hogy nem bírja a gyereke, nagyon sok, megoldhatatlan, valaki azt, hogy játszva elkészült vele a gyereke, nagyon könnyű volt, kevésnek tartja. Mára remélhetőleg rendeződött a helyzet azzal, hogy kialakult napi online rutin, a napirend. A tanulás azonban ugyanolyan kötelesség maradt, mint a hétköznapi oktatás során.
Kollégáim, különösen az alsós pedagógusok, hiszen ők egyben osztályfőnökök is, igyekeznek minden esetben differenciálva, a tanuló egyedi helyzetéhez és családi viszonyaihoz mérten segíteni. Az asszisztensek segítenek az integrált tanulók oktatásában, az iskolai pszicológus bármikor bárki rendelkezésére áll, az iskolai speciális pedagógus folytatja a munkáját, a nevelési tanácsadó elérhető, a nevelőnők délutáni ügyeletet tartva segítenek a tanulásban, a titkárság háromszor hetente elérhető személyesen is. A diákönkormányzat kiemelkedően működik.
Április 2o-ig a nevelőtestülettel eldöntjük, melyek lesznek azok a tantárgyak, melyeket nem osztályozunk, csak a munka alapján abszolválandónak minőítünk, és mik lesznek azok a kritériumok, amely a tanuló portfóliója alapján szóbeli vagy/és jeggyel osztályozandó értékelésre képesnek minősítünk.
Kedves Szülők, kérjük, maradjanak partnereink, a jövő hét folyamán online értékelő kérdőívet küldünk Önöknek az iskolánkban folyó online oktatásról, illetve a hónap végéig online meg kell valósítanunk az új iskolatánács megválasztását is. Előre is köszönjük a segítséget!
Köszönjük Önöknek, hogy mellettünk álnak, higgyék el, igyekszünk jól dolgozni, hogy a tanulás folyamatosan és jó színvonalon folytatódjék.
Ha valamire megtanít bennünket ez a helyzet, az az, hogy mennyire fontosak azok a napi értékek, amiket már természetesnek tekintettünk: valamennyien azért lettünk pedagógusok, mert imádjuk a szakmánkat és a gyerekeket, ezért milyen öröm lesz ismét, amikor megölelhetjük, megsimogathatjuk őket, hallhatjuk a nevetésüket, láthatjuk a bolondozásaikat...könnyekig hatódtunk, amikor a rengeteg pedagógus napi és húsvéti üdvözlet, a sok rajz és video megérkezett...
Kedves Szülők, köszönjük, hogy segítenek gyermekeiknek a tanulásban, de segítsenek az önállóságra nevelésében is: gyerekeink tanuljanak meg egyedül tanulni, segítséget csak akkor kérni, ha elakadnak, tanuljanak meg felelősséget vállalni munkájukért, nem csalni, becsülettel dolgozni. Az Önök hozzálllása, szeretete, bátorító támogatása lesz az a családi példa, amelyre ez a nemzedék majd egész életében építeni fogja az életét.
Tisztelettel :
Matus Mónika igazgató
.jpg){kind=logo}
